2016. december 28., szerda

Szülés...szülesztés...

Visszaemlékezés...

Nehéz elkezdeni a gondolataim rendezését a szülés után. Vagy nem is tudom minek nevezzem...mert nem akkor született Beni amikor ő akart és nem is akkor amikor én akartam...hanem akkor amikor az orvos meghatározta az ideális időpontot...ő pedig alkalmazkodott a kórházhoz,mivel kedden vannak a tervezett császárok.
Nem szeretném leírni részletesen milyen volt...olyan volt mint amire számítottam. Velem volt a csodás szülésznőm aki felkészített a műtétre és ez sokat számít mert végül csak izgultam egy kicsit. Az orvosommal is találkoztam a műtét előtt, vidám volt és szokatlanul önfeledt. Majd megérkezett az aneszteziológusom, akit akkor ismertem meg, de soha nem felejtem el. Hármójuk gondoskodása és pozitív aurája kellett ahhoz,hogy mikor a műtő előtt ültem a tolószékben ugyanazt érztem mikor már toltak ki az ágyon. Nyugodt voltam és ugy éreztem az elkövetkezendő napok sem okozhatnak nehézséget.
Mondjuk egyáltalán nem is izgultam volna,ha a kedves párom telefonban nem vicceskedett volna. Ugyanis reggel még délre jósolták a műtét időpontját...közben 10 óra lett belőle Sanyi pedig 9-kor még nem tudott visszajönni hozzám. A szobában lévő másik apuka tartott szóval akinek akkor volt a műtőben a felesége. A sors ugy hozta,hogy ő lett a későbbi szobatársam is a kis Hannával együtt. Ezúton is pusziltatom őket.
Szóval a lényeg,hogy a szülészet-gyerekágyas osztályt az előző szüléseimhez képest új épületben hozták létre. Sokkal szebb és korszerűbb...nővérek és csecsmősök között sokan ugyanazok...csak pozítivan tudnék nyilatkozni az emberekről... és az új helyről...HA az ágyak nem lennének borzasztóan magasak és kényelmetlenek.
A legnagyobb pozitívum viszont,hogy szinte azonnal hozták a babám...végig ott volt velem...mégha nehéz is volt,de tudom neki is legalább annyira számított mint nekem.
Minden fájdalmon és szenvedésen könnyebb volt túljutni,hogy láttam mellettem az egészséges csodálatos kisfiam. Valamint kellett hozzá a szuper szobatársam akivel mindenben támaszai voltunk egymásnak.
Mindegyik gyereknél a harmadik nap volt a kritikus napom, ez most sem volt másként. Hiába tartottam magam, a család és a szobatársam előtt is (első babája!)...a harmadik napon elsírtam magam. Kijött minden feszültség ami napokig csak gyűlt és gyűlt...az aggályom,hogy nem engednek haza a 4. napon pedig csak fokozta amúgy is pocsék hangulatom.
De minden jó ha a vége jó...mind a négyen a negyedik napon elhagytuk a kózházat.
Fájdalommal a hátunkban és a hasunkban...de még annál is nagyobb szeretettel a szívünkben,hogy otthonunkban a szeretteinkkel lehetünk végre...csöppnyi kis babáinkkal 💕

2016.11.29 10:01
Modla Benedek Medárd
3480 gramm 55 cm

Ez a kép két órával Benedek születése után készült. Akkor már hosszú ideje rajtam pihent, de szinte semmit sem láttam belőle. Mozgatni
csak a kezem tudtam, a fejem sem emelhettem...igy probáltam megnézni...de ő édesen a nyakamhoz bújt 💕